24

Azt hiszem, sosem voltam annyire fáradt, mint tegnap. 24 órás munka után (3 órát aludtam) még volt energiám megtanulni úszni, úgy rendesen. Legalábbis most sikerült ráéreznem a ritmusára, és nem akartam megfulladni meg rögtön levegőt venni, amint a víz alá nyomtam az arcom. Ennek örömére leúsztam pár hosszt, hogy érezzem az új képességem erejét, majd félig megtanultam gyorsúszni is... kis jóindulattal félig...

Aztán bementünk a városba venni egy-két dolgot. Közben borzalmasan elfáradtam. Annyira elfáradtam, hogy hazaérve csak feküdtem, mint egy darab fa, és nem voltam képes elaludni. Este nyolcig hevertem hasznavehetelenül az ágyban, arra nem voltam alkalmas, hogy inni hozzak magamnak. Kiszolgáltatott voltam a szobában zümmögő szúnyogoknak is, akiket máskor oly élvezettel végzek ki. Végül kb. másfél órát sikerült aludnom, majd éjfélig olvastam. Ezt követően végül könnyedén álomba szenderültem, és régi, kedves tanáraimmal álmodtam. Az egyiknek már egyáltalán nem voltam fontos, és ez rettenetesen fájt, míg a másik boldog volt, hogy láthatott, s bár hat éve nem láttam, fiatal volt, és gyönyörű. Így boldogsága rám is átragadt.

Tízkor keltem, de úgy éreztem, még mindig nem aludtam ki magam. Ehhez az éjszakázáshoz hozzá kell szokni, mert az ezzel nyert sok szabadidő elmegy a regenerálódással.