Néztem az asztalomra helyezett sötét nadrágot, a fehér inget, a névtáblát. Még nincs öltözőszekrényem, az irodámban veszem át. Bezárkóztam. A nyári melegben tapad a bőrömre a műszál, az ing legalább két számmal nagyobb, mint kéne, de kisebbet nem gyártanak. Három éve állt a ruha a szekrényben. Tudom, hogy kritikán alulian nézek ki benne, tudom, hogy kényelmetlen, bőrirriátló, előnytelen, rosszul van megvarrva (de egy vagyonba kerül) mégis valahol rendkívül örülök annak, hogy megint belebújhatok. Én az a bolond vagyok, aki még büszke rá.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése