Jó ez a kép, mert a látszólag vallásos gondolkodás okozta borzalmas károkra hívj fel a figyelmet. Mert ha a kisgyerek nem csak szorongana a nagyobbak "magyarázata" hallatán, hanem tudna logikusan gondolkodni, akkor azt kérdezné, hogy "hogyan lehetséges, hogy elkárhozhatok, hogyha van Isten", "hogyhogy félnem kell a kárhozattól".
Ezért aztán nagykorában azt gondolhatja, hogy "nem lehet, hogy van Isten, tehát nincs kárhozat sem", vagy pedig "Isten szeret, tehát nincs kárhozat". (De ha nincs kárhozat, akkor megint lehet Isten...) Valójában az Isten szeretetében való emberi kételkedés, és az ebből eredő félelem áll a háttérben. Micsoda kép...
"Hogyan lehet, hogy alig akad olyan nagy vallás, amelyik a tudományra tekintve így szólt volna: "Hisz ez jobb, mint gondoltuk! Az Univerzum sokkal nagyobb, mint ahogy a prófétáink mondták, nagyszerűbb, kifinomultabb, elegánsabb"? Ehelyett kijelentik: "Nem, nem, nem! Az én istenem egy kis istenke, és azt akarom, hogy az is maradjon." Az a vallás, legyen akár régi, akár új, amelyik olyannak hangsúlyozza az Univerzum fenségességét, amilyennek a modern tudomány feltárja, a tisztelet és az áhítat olyan tartalékait mozgatná meg, amilyenről a hagyományos vallások nem is álmodozhatnak."
"Az a felismerés, hogy atomokból álló hallatlanul komplex struktúra vagyunk, nem pedig valamilyen istenség kiáramlása, megtanít az atomok tiszteletére."
"Az olyan parányi teremtményeknek, amilyenek mi vagyunk, a mérhetetlen teret csak a szeretet teszi elviselhetővé."
Eldobtam egy gyufát, s legott Hetyke lobogásba fogott, Lábhegyre állt a kis nyulánk, Hegyes sipkájú sárga láng, Vígat nyújtózott, furcsa törpe, Izgett-mozgott, előre, körbe, Lengett, táncolt, a zöldbe mart, Nyilván pompás tűzvészt akart, Piros csodát, izzó leget, Égő erdőt, kigyúlt eget; De gőggel álltak fenn a fák, És mosolygott minden virág, Nem rezzent senki fel a vészre, A száraz fű se vette észre, S a lázas törpe láng lehűlt, Elfáradt, és a földre ült, Lobbant még egy-kettőt szegény, S meghalt a moha szőnyegén.
2 megjegyzés:
Hehehhe...
Jó ez a kép, mert a látszólag vallásos gondolkodás okozta borzalmas károkra hívj fel a figyelmet. Mert ha a kisgyerek nem csak szorongana a nagyobbak "magyarázata" hallatán, hanem tudna logikusan gondolkodni, akkor azt kérdezné, hogy "hogyan lehetséges, hogy elkárhozhatok, hogyha van Isten", "hogyhogy félnem kell a kárhozattól".
Ezért aztán nagykorában azt gondolhatja, hogy "nem lehet, hogy van Isten, tehát nincs kárhozat sem", vagy pedig "Isten szeret, tehát nincs kárhozat". (De ha nincs kárhozat, akkor megint lehet Isten...) Valójában az Isten szeretetében való emberi kételkedés, és az ebből eredő félelem áll a háttérben. Micsoda kép...
Megjegyzés küldése