Ó műfenyő, ó műfenyő!

Születésem óta plafonig érő karácsonyfával ünnepelünk. Édesapám gigantomániája a fenyőfa terén akkor csúcsosodott ki, mikor a beszerzett fa tetejét le kellett vágni, mert nem fért be a lakásba, így gyakorlatilag egy buja fenyőgömböt díszítettünk, melynek a tetején, valahol az ágak között foglalt helyet a csúcsdísz (emlékszik valaki Griswald-ék fenyőfájára a Karácsonyi vakáció c. filmben? Valami hasonló volt az eredmény).

Számomra a fenyő elengedhetelen kelléke a Karácsonynak. Az illata, a talpamba álló tűi, a mérete, a díszítése. Igen, leginkább a díszítése, mely az utóbbi években az öcsém és az én feladatom volt.

Épp ezért kelt bennem mély ellenszenvet az egyre terjedő műfenyő kultusz. Gyakorlatilag lassan egy kész karácsonyfát vehetünk ki a dobozból gömbökkel és világító fenyőtűkkel, mellőzve így a fadíszítés "fáradtságos gyötrelmeit". A fehérben és rózsaszínben "pompázó" fenyő alakú förmedvényekről ezúttal - tekintettel az ünnepekre - inkább nem szólok.

Kedvenceim mégis azok, akik a fenyőfák és a természet védelme érdekében népszerűsítik a műanyag fenyőfák vásárlását, ecsetelik praktikusságát (merthogy nem hullajtja "tűit"), és újrahasználhatóságát. Nem értem. A környezetnek miért jobb, ha nehezen lebomló műanyagot állítunk a szobánkba (melyeket előbb-utóbb úgyis kidobunk, mert ez is tönkremegy) a külön erre a célra nevelt fenyőfák helyett? A karácsonyfa állítása során nem a fenyvesekbe özönlenek a népek, és nem a Karácsonyra hivatkozva irtják ki a tundrát. Ugyanezek a fák iránt aggódó emberek persze különösebb lelkifurdalás nélkül pazarolják a nyomtatópapírt a munkahelyükön, vagy hagyják égve a villanyokat a mellékhelyiségekben.

Mivel - mint említettem - most nem leszek otthon, csak Karácsony után, idén nekem is egy 120cm-es műfenyő mellett kell töltenem a Szent Estét. Talán a fejedelmi étkek (szó mi szó, anyósom sokkal nagyobb élvezettel főz, mint Anyukám) kárpótolnak érte. És persze Férjuram, aki mellett elköteleztem magam. Ünnepek után pedig irány haza!