Olvasgattam egy kicsit ezt a "szakítós blogot" és most azon gondolkodom, miért nincs "hogyan ismertem meg életem szerelmét blog" vagy "örök szerelem blog" vagy "én így tartom meg a páromat blog"?
Miért nincs olyan blog, ahova hosszú évek óta boldog házasságban élők írnak, és elmesélik, hogy szerintük mitől lesz egy kapcsolat hosszú távon is működőképes, vagy hogyan oldják meg a kríziseket, ahova "internet-kész nagyik" írják le tapasztalataikat 50 év együttéléséről, nehézségeiről és örömeiről? (bár attól tartok az "internet-kész nagyik" pont nem azok a fajták...)
Persze, a cinikusabbja már gondolatban rá is vágja, hogy "mert nincs boldog házasság" vagy "hosszú távon úgyis kihűl" meg ilyesmi.
Sajnálom ezt a cinikus réteget.
4 megjegyzés:
ez tök jó ötlet! ha (!) meglesz életem szerelme, én azonnal belekezdek a sztorizásba...
A boldogságot sokkal nehezebb leírni, szerintem. A blogolás egyfajta hiánypótlás. Néha úgy érzem, hogy a blogom a boldogtalan nők gyűjtőhelye. Persze nyilván ez is sarkítás, de azért valami igazság van benne. Amúgy az enyém (vagy szeretném azt hinni, hogy csak a régi blogom)arról szól, hogy megtaláltam életem szerelmét....csak aztán ő elhagyott...
A párkapcsolat sosem tartozott az egyszerű témák közé. És aki szerelmes, mind azt hiszi, örökké tart. Ezért is vetettem fel a Nagyamamákat. 50év utn talán lenne mit tanulni tőlük.
Én nem gondolom, hogy a szerelem örökké tart, ellenben azt igen, hogy lehet örökké szeretni (nem szerelmesnek lenni belé) valakit. De majd 50 év (inkább 49) múlva leblogolom, hogy jól gondoltam-e. :)
Megjegyzés küldése