Bár nem akartam bejegyzést írni Micheal Jacksonról, mert a csapból is ő folyik, végül mégis úgy döntöttem, hogy lehozok egyet.
Nem vagyok rajongó, de szeretem, amit csinált - már ami a zenét illeti. Egyszerűen jó. És bár 9-10 éves korom körül utáltam, mert mint Beatles rajongó, kötelességemnek éreztem, hogy utáljam azt, aki Paul McCartney-vel rosszban van, az Earth song-ot követően már elnéztem neki, hogy ő birtokolja a Beatles együttes szerzői jogait. Egyébkén nem voltak rosszak együtt:
Bevallom rendkívül bosszant az a fajta álszent médiacirkusz, ami most Jackson körül kering. Akik egy hónappal ezelőtt még leköpték, most hirtelen hőst csinálnak belőle. Dicsőítik a popzenében elért eredményeit, hajbókolnak, hisz mekkora úttörő volt, s bár végre ismét arra terelődött a figyelem, amiért Jacksont érdemes számon tartani, mindezt mégis valahol hazug udvariaskodásnak érzem - merthát halottról jót vagy semmit - és a felszín alatt valójában legszívesebben továbbra is sárral dobálóznának, ahogy eddig is.
A másik kedvenceim az olyan megjegyzések, mint pl. "a zenéje jó, de emberileg szemétre való volt." Nem tartom valószínűnek, hogy ha Jackson más lett volna bármiben is, akkor lehetett volna az, aki lett - popikon, első fekete az MTV-n stb. - és megszülettek volna ezek a zenék. Ebben a megfelelési kényszere és infantilizusa éppúgy benne van, mint önértékelési zavarai jó része, a vitiligo és a plasztikai műtétek sorozata. Szomorú, hogy miközben milliószámra rajongtak érte az emberek és bálványozták, ő maga képtelen volt elfogadni önmagát. Az exhibicionizmussal (vitiligoval) kevert lelki bajok aztán érdekes erdményt hoztak. (lsd. a History-t vagy a pár éve megjelent dokumentum filmet - Living with Michael Jackson - na, az valami ijesztő)
Ama "bölcsek", akik Jacksont selejtesként tartják számon, elsősorban persze a pedofil botrányok miatt vélekednek így (hisztéria hullám Amerikában - ha a szomszéd bácsi játékosan a gyerek fenekére ver a homokozóban, már pedofil) Nekem viszont erős kételyeim vannak. Lelkileg súlyosan sérült ember, ez nem vitás, akinek tán gyerekkora sem volt soha. De nem árt észben tartani, hogy az első botrány alkalmával az anyuka visszalépett a pénz miatt, a másik alkalmával pedig egyik vádpont sem bizonyult elég erősnek Jacksonnal szemben. Később viszont második anyuka több rendbeli csalás miatt le lett tartóztatva. Az, hogy Jackson komolyan defektes volt, nem kérdés. De nem volt pedofil. Tartja viszont a legtöbbet jótékonykodó sztár Guiness rekordját.
Délután nézegettem róla pár videót. Hihetelen, ahogy egyedül is képes betölteni egy hatalmas színpadot. Engem személy szerint lenyűgöz a színpadon ragyogó kisugárzása, ugyanakkor sosem értettem azokat a nőket, akik férfiként tudtak tekinteni egy ilyen androgünre. De a színpadon kívül elveszti ezt a kisugárzást. Nyilatkozataiban érezni rajta, hogy valami nem stimmel. Hogy valami nagyon nem stimmel. Engem is a hideg ráz tőle. Mintha csak a színpadon lehetne az, aki valójában.
Végül - természetesen - felteszem ide néhány kedvenc zenémet. Ez az abszolút egyes számú kedvenc:
Nem vagyok rajongó, de szeretem, amit csinált - már ami a zenét illeti. Egyszerűen jó. És bár 9-10 éves korom körül utáltam, mert mint Beatles rajongó, kötelességemnek éreztem, hogy utáljam azt, aki Paul McCartney-vel rosszban van, az Earth song-ot követően már elnéztem neki, hogy ő birtokolja a Beatles együttes szerzői jogait. Egyébkén nem voltak rosszak együtt:
Bevallom rendkívül bosszant az a fajta álszent médiacirkusz, ami most Jackson körül kering. Akik egy hónappal ezelőtt még leköpték, most hirtelen hőst csinálnak belőle. Dicsőítik a popzenében elért eredményeit, hajbókolnak, hisz mekkora úttörő volt, s bár végre ismét arra terelődött a figyelem, amiért Jacksont érdemes számon tartani, mindezt mégis valahol hazug udvariaskodásnak érzem - merthát halottról jót vagy semmit - és a felszín alatt valójában legszívesebben továbbra is sárral dobálóznának, ahogy eddig is.
A másik kedvenceim az olyan megjegyzések, mint pl. "a zenéje jó, de emberileg szemétre való volt." Nem tartom valószínűnek, hogy ha Jackson más lett volna bármiben is, akkor lehetett volna az, aki lett - popikon, első fekete az MTV-n stb. - és megszülettek volna ezek a zenék. Ebben a megfelelési kényszere és infantilizusa éppúgy benne van, mint önértékelési zavarai jó része, a vitiligo és a plasztikai műtétek sorozata. Szomorú, hogy miközben milliószámra rajongtak érte az emberek és bálványozták, ő maga képtelen volt elfogadni önmagát. Az exhibicionizmussal (vitiligoval) kevert lelki bajok aztán érdekes erdményt hoztak. (lsd. a History-t vagy a pár éve megjelent dokumentum filmet - Living with Michael Jackson - na, az valami ijesztő)
Ama "bölcsek", akik Jacksont selejtesként tartják számon, elsősorban persze a pedofil botrányok miatt vélekednek így (hisztéria hullám Amerikában - ha a szomszéd bácsi játékosan a gyerek fenekére ver a homokozóban, már pedofil) Nekem viszont erős kételyeim vannak. Lelkileg súlyosan sérült ember, ez nem vitás, akinek tán gyerekkora sem volt soha. De nem árt észben tartani, hogy az első botrány alkalmával az anyuka visszalépett a pénz miatt, a másik alkalmával pedig egyik vádpont sem bizonyult elég erősnek Jacksonnal szemben. Később viszont második anyuka több rendbeli csalás miatt le lett tartóztatva. Az, hogy Jackson komolyan defektes volt, nem kérdés. De nem volt pedofil. Tartja viszont a legtöbbet jótékonykodó sztár Guiness rekordját.
Délután nézegettem róla pár videót. Hihetelen, ahogy egyedül is képes betölteni egy hatalmas színpadot. Engem személy szerint lenyűgöz a színpadon ragyogó kisugárzása, ugyanakkor sosem értettem azokat a nőket, akik férfiként tudtak tekinteni egy ilyen androgünre. De a színpadon kívül elveszti ezt a kisugárzást. Nyilatkozataiban érezni rajta, hogy valami nem stimmel. Hogy valami nagyon nem stimmel. Engem is a hideg ráz tőle. Mintha csak a színpadon lehetne az, aki valójában.
Végül - természetesen - felteszem ide néhány kedvenc zenémet. Ez az abszolút egyes számú kedvenc:
Íme egy betiltott klip:
És végül, valami, ami még lenyűgöz Jacksonban: a mozgása. Fenomenális, amit művel a testével, nem beszélve arról, hogy ma a klipekben táncoló énekesek, együttesek szinte valamennyien őt utánozzák. Én órákig el tudnám nézni, ahogy táncol.
Bár úgy vélem, amit csak tudott, letett az asztalra (tán nem is baj, hogy elmarad az a koncersorozat), azárt sajnálom, hogy ilyen véget ért. Béke poraira.
3 megjegyzés:
Végre egy jó írás szegény Michael-ről. Tökéletesen egyetértek. Visszanézve az In the Closet sem olyan rossz. :>
Egy barátnőm épp ma hiányolta innen azt a számot. :)
Szerintem se igaz a pedofil botrány. Úgy hallottam, hogy valós gyanú esetén elvették volna tőle a gyermekeket.
Ami még zavarni szokott a mostani nagy képmutató média-cirkuszban, az a "nagyon sajnálom szegényt". Én is sajnálom, hogy így alakult a sorsa. De naponta halnak meg emberek, akikre égető szükség van csak épp nem híresek. És ha így állunk hozzá akkor minden percben jogos lenne a sajnálkozás.
Megjegyzés küldése