Lopott robogó

Tamással volt szerencsém azt követően találkozni, hogy - sajnos - ellopták a robogóját. Nehéz hét állt mögötte. Buszvezetőként dolgozik, és volt már egy buszos balhéja a héten. "Tudja, hogy melyik csoporthoz tartoztak" - nézett rám sokat mondóan, majd megosztotta velem, hogy van egy bevett taktikája: ha észleli, hogy baj van, kinyit minden ajtót, hogy gyorsan mindenki leszállhasson, az "értelmiség" meg verje csak szét egymást, ha akarja. Ám gondolkodik azon, hogy valami önvédelmi eszközt be kellene szereznie - ma már buszozni sem egy életbiztosítás.

Tamás 45 év körüli, haja, körszakálla erősen őszül, bal fülében kicsi aranyfülbevaló. Beletörődött a megváltoztathatlanba, a vissza nem hozható robogóba, bár volt benne még egy kis tehetetlenségérzet. Amolyan "minden mindegy" alapon folyt belőle a tragikomikus panaszáradat, melyen mindketten jókat nevettünk, holott talán sírni kellett volna. Amerikát kívánta Magyarországra, hogy büntetlenül agyoncsaphassa azt, aki csak ráteszi a kezét a robogójára, visszasírta a halálbüntetést, és szégyennek tartja a luxus börtönöket. Aztán viszakozott, hogy nem gondolja ő mindezt olyan komolyan, csak már a fáradtság és tehetelenség beszél belőle.

Így, a hét végére, igazán nem hiányzott neki egy ellopott robogó. Fáradt volt, kicsit nyúzott. Szeretett volna este a számítógépes terepasztal szimulátorral játszani, kikapcsolódni, ahogy ő mondta, kicsit kiélni gyermekkori vágyát. Talán ha a gyerekek kirepülnek, lesz esélye arra, hogy valódi terepasztalt készítsen. Most azonban a pénz egy másik robogóra kell majd, mert hogy ő nyáron nem fog a melegben, dugóban kocsikázni, ez biztos.

"20 évvel ezelőtt kellett volna kimennem külföldre. Könnyedén megkaptam volna a német államolgárságot. Ma is megkapnám, de ott vannak a gyerekek. Tudja, ez nem a valódi nevem, magyarosított. De mit tegyek? Mindezek ellenére is szeretek itt élni!" Tamás ugyanis mint kiderült, sváb volt. Magyar sváb.

Miután elváltak útjaink, még jó darabig azon töprengtem, hogy a sváb kisebbségnek ugyan miért nincsenek problémáik abból kifolyólag, hogy svábok? Velük vajon miért nem foglalkozik az ombudsman, miért nincsenek sváb jogvédők? A válasz mintha túlságosan egyértelmű lett volna.