Összességében élvezem az egyetemet. Leginkább az előadásokat (a vizsgákat kevésbbé). Bár be kell valljam, kezd kicsit zavarni, hogy ennyire a "túlélésre" játszom. Ez a "mindegy hanyas, csak meglegyen" hozzáállás ahhoz vezetett, hogy gyakorlatilag totál kettes a félévem, és persze, nem nézi senki, rajtam kívül, de ez épp elég ahhoz, hogy zavarjon (akkor is, ha mellette dolgozom, és akkor is, ha második diploma). Elvégre magam miatt csinálom. Következő félévben olyan tárgyak következnek, amelyekből nem engedhetem meg magamnak, hogy 4-es alá menjek. Egyszerűen kellemetlen volna. Saját magamnak, saját magam előtt. Az utolsó vizsgám kifejezetten kellemes légkörben telt. Már reggel szentimentális hangulatban keltem, amolyan elfogadásáfélével az aznapi vizsga eredményével kapcsoaltban. És esett a hó is. Csak épp egy kicsit, mintha a házak tetejéről fújná a szél. Átsétáltam az egyetemhez vezető parkon, megfeledkeztem arról, hogy Budapest belvárosában vagyok, csodáltam kicsit messziről az ódon épületet a stukkókkal, és a mellette álló templommal. Nem volt bennem vizsgadrukk.
A tételem kihúzását és kidolgozását követően is megmaradt ez a kellemesen kiegyensúlyozott hangulat. Miután leírtam mindent, előttem még négyen voltak, és egy emberre kb. 20 perc jutott, azon kezdtem gondolkodni, hogy ragadok még egy ív papírt, és leírom, milyen impressziók is ragadtak meg ott abban a régi, magasbelterű szobában (ezt azonban elvetettem, az eredményességre való tekintettel, hisz előnyösebb, ha a vizsgánál maradok). 
Tulajdonképpen ezt is szeretem az egyetemben. Jól esik belépni a régi falak közé, leülni a régi padokba, régi thonet széken kidolgozni a vizsgakérdést, egy magas belterű, hatalmas ablakokkal teli szobában, ahol három falon plafonig érő, zsúfolt könyvespolcok állnak, arannyal nyomott gerincű könyvekkel. Az ablakokon kinézve, már hatalamas hópelyhekben hull a hó, melybe néha belekavar a szél. És én jól érzem magam ebben a közegben. Akkor is, ha lenne még mivel kiegészíteni azt, ami a papíromon van. És a jókedvem azt sem vette el, hogy be lettem fenyítve: bár most átengednek, szigorlaton a nyakamra lesz lépve. Még örültem is a hozzáadott motivációnak.
Most jön egy kis pihenő tanulás terén, de annál nagyobb lendülettel dobnak vissza a munkába. Huszonnégy órák, estébe nyúló munkanapok várnak rám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése