Mi teszi az embert?

"Hallgass az érzéseidre!" Ez korunk jelszava. S hiába a diszfunkcionális társadalom, mégsem gondolkodik el senki azon, hogy ez a modern felkiáltás vajon megállja-e a helyét?

Ha szerintem megállná, természetes ez a poszt nem születne meg. De nem állja meg. Az érzéseinknél vagyunk ugyanis a legsebezhetőbbek, itt csapnak be bennünket a reklámokkal, itt húznak le minket adományokkal, s itt viszakozik a több éve szeretőként tengődő nő azzal, hogy "az érzéseknek nem lehet parancsolni".

Pedig bizony lehet, sőt kell is. Már Müller Péter is megírta, pedig ő sem a józan eszéről híres: a szerelembe eséshez bizony mi magunk adjuk meg az engedélyt. Ha nem akarunk, nem leszünk szerelmesek.

Ami zavar azonban, az nem a szerelem, hisz itt bárkinek elnézhető, ha megtévelyedik, s hirtelen elkezd valami más szervével gondolkodni az esze helyett. A nagyobb baj az, hogy ezt a megbízhatalan jellemzőnket, az érzéseket, a gondolat és az ész fölé helyezzük. Egész kultúránkat az érzelmek túlhangsúlyozására szánjuk. Több fórumon hazudjuk, hogy ez különböztet meg bennünket az állatoktól. Holott az agyfejlődés elég egyértelmű ezen a téren: a különbség kulcsa a neokortex fejlettsége, mely nélkül nem hozhattuk volna létre az emberi kultúrát. Hisz pusztán érzésekkel nem látjuk az összefüggéseket, nem tudjuk mérlegelni tetteink következményeit.

Művelődjünk kicsit: nézzük meg agyunkat kicsit közelebbről Paul D. MacLean elgondolása alapján (az esetleges pontatlanságokért előre elnézést kérek, én csak egy érdeklődő vagyok). Az agy három jól elkülönült részre osztható:

• Az agy belsejében található a többszáz millió éves R-komplexum vagy hüllőkomplexum (R= reptilia, a hüllő latin neve). Az R-komlexum felelős azon funkciók működtetéséért, amellyel a tudat nem foglalkozik. Ilyen a keringési és a légzési rendszer. Szerepe van továbbá az atavisztikus, ritualisztikus viselkedések megnyilvánulásaiban is.

• Középen, az R-komplexum körül, van a kb. 150millió éves limbikus rendszer. Ez a terület az emlősöknél fejlődött ki, s ez a terület felelős az érzelmekért, mint a félelem, bánat, boldogság, emelkedettség, düh, szerelem stb. A pszichotróp kábítószerek is az agy liblikus rendszerét veszik célba. Funkciózavarai esetén az egyén indokolatlanul élhet át félelmet, dühöt, szorongást, eufóriát. Valószínűleg a szeretet és az altruizmus nem csak emberre jellemző érzelemvilága is ebben az agyterületben gyökerezik. A limbikus rendszer az R-komplexummal karöltve felel a szexuális vielkedésért.

• Az agy legifjabb része a néhánytízmillió éves neokortex, mely a magasabbrendű emlősöknél igen fejlett. A legfejlettebb az emberen kívül a delfineké és a bálnáké. Az emberi agy 85%-át ez a rész teszi ki. A neokortex rendkívül összetett, területei felelősek öt érzékünk kifogástalan működésért, memóriánkért, a logikus gondolkodásért, összefüggések meglátásáért, s úgy általában magáért az emberre jellemző gondolkodásért és intelligenciáért. Kevesen tudják, de az intelligenciára az agy tömegének sokkal kevésbbé van befolyása, mint az agykéreg vastagságának (ezért sem lesznek feltétlenül okosabbak a nagyobb agytömeggel rendelkező férfiak a kisebb agytömegű nőknél).

Hiba lenne azonban a három agyterületet élesen elválasztani egymástól, hiszen egymás területeiből éppígy részt vállalnak. A racionális neokortexnek természetesen van hatása a nemek közötti viselkedésre, hiába legyen az alapvető mozgatórugója az alantabb fekvő agyterületekben.

Az emberi embrió agya fejlődése során épp a fenti sorrendben fejlődik ki: először megjelenik a hüllőkomplexum, majd az emkősök limbikus rendszere, s végül felépül a neokortex, mely a születést követően kb. 25 éves korunkig fejlődik, de egész életünkben változik. Agyunk olyan összetett struktúra, hogy pusztán a genetikai kódunk már kevés ahhoz, hogy egy emberi lényt meghatározzunk.

Felteszem a kérdést, hogy vajon akkor is előtérbe kell-e helyezni azt, hogy a "szívünkre hallgassunk", ha az látjuk, hogy az emlősök jelentős része tulajdonképpen szinte képtelen másképp dönteni, mint a "szívére hallgatva." Bár botorság lenne azt gondolni, hogy a "megérzésekre" nem hat a korábban megszerezett tapasztalatok összessége, éppilyen botorságnak tartom a mai emberek ellenérzéseit a józan gondolkodással, a "hideg rációval" szemben.

Ha nem csak tehetelen bábukként sodródnánk érzelmeink hullánzásán és kezünkbe mernénk venni az életünket, felelősséget vállalva cselekedeteinkért, sok kellemetlenségtől óvhatnánk meg magunkak. Ez persze sokkal nehezebb, mint rendszeresen kifogást találni az érzelmek végeláthatalanul színes palettáján. Hiszen így a felelősség sokkal inkább a miénk.