"The Showman of Science"

1934. november 9-én született Carl Sagan, planetológus, csillagász, asztrobiológus, a tudományos ismeretterjesztés kiemelkedő alakja. Tegnap töltötte volna be a 75. életévét, ha nem viszi el 1996. december 20-án a csontvelőrák egy rendkívül ritka fajtája.

Rettenetesen hiányzik ma a világból egy hasonló karakterű ember. Abban a korban, mikor nem tudok olyan társaságba keveredni, hogy ne arról folyna a csevej, mit tanácsolt az asztrológus, amikor szinte minden magazinban homeopátiás szereket vagy aurafotót javasolnak minden baj megoldásaként, amikor a tévében olyan műsorok mennek, amelyek elhitetik az emberekkel, hogy léteznek látók, van természetfölötti, s a tudományt úgy mutatják be, amely behunyja a szemét, ha valami megmagyarázhatatlan kerül az útjába (holott épp a miszticizmus teszi ezt, ha elé teszik a cáfolatokat), oda kell valaki, aki a laikusok nyelvén el tudja mondani, miért hamis ez az egész.

Carl Sagan épp ilyen volt. Amellett, hogy kiváló szakember és kutató, képes volt az egyszerű ember nyelvén beszélni a tudományokról. Nem is tudom, van-e ma ilyen tudós, aki hozzá hasonló lelkesedéssel tenné ugyanezt. Pontosan tudta, hogy azon generációt, amely napjának jelentős hányadát tölti a tévé képernyője előtt, a televízión keresztül kell megszólítani. Rendszeresen népszerűsítette a tudományt show műsorokban, elkészítette az Emmy-díjas Kozmoszt (mely annak ellenére, hogy lassan 30 éves, a mai napig egy tartalmas, közérthető dokumentumfilm) tudománynépszerűsítő cikkeket, könyveket írt. A TIME magazin nem véletlenül jelentetett meg róla riportot az alábbi címmel: "Showman of science".

Népszerűségét igyekezett arra használni, hogy felhívja a figyelmet a nukleáris fegyverek veszélyeire, és az emberi tevékenység környezetromboló hatására. A tudományban és a józan gondolkodásban látta a béke lehetőségét. Mint olyan ember, aki elkötelezett híve volt a Földön kívüli élet keresésének, a Föld élővilágát, és benne az emberiséget, sokkal egységesebben szemlélte, mint mások.

Ez is mutatja, hogy realizmusa mellett Carl Sagan idealista volt. Talán épp ez a vénája adta azt a képességét, hogy olyan jól értett az emberekhez, és át tudta adni a tudományok és a bennünket körülvevő világ iránt érzett mérhetetlen csodálatát. Ez a tulajdonsága tette lehetővé, hogy bár idős korára egyre jobban zavarta az ezoterikus áltudományok térnyerése, és a vallásokkal szemben is súlyos kritikákat fogalmazott meg, mégis evangélikus misét mondtak érte a betegsége alatt New York legnagyobb evangélikus templomában, és hindu illetve zsidó vezetők imádkoztak gyógyulásáért.

Bár írásai alapján egyértelműnek tűnik, Carl Sagan mégsem tartotta magát ateistának ("An atheist must know much more than I know”). Megkerülte a kérdést azzal, hogy kijelentette: „I am an agnostic.”
Halálát megelőző hónapokban, mikor a legtöbben a haláltól való félelem miatt hajlamosak "megtérni", így írt:
„Szeretném hinni, hogy ha meghalok, valamiképpen mégis tovább élek, lényem gondolkodó, érző és emlékező része tovább létezik. Bármennyire is szeretném azonban ezt hinni, a halál utáni életet kinyilatkoztató kultúrák ősi és világszerte elterjedt tanításai ellenére semmi olyasmit nem tudok, ami arra utalna, hogy ez több lenne hőn óhajtott vágyakozásnál.
(…)
A világ oly elragadó, és oly sok szeretetet és erkölcsi mélységet rejt, hogy semmi okunk sincs kedves, de alig bizonyítható történetekkel áltatni magunkat. Sebezhetőek vagyunk, ezért számomra úgy tűnik, sokkal jobb, ha szembenézünk a halállal és nap mint nap hálásak leszünk az élet nyújtotta rövid, de csodás lehetőségért.” *

A tudomány népszerűsítésén túl, Carl Sagan már 1977-ben kongatta a vészharangot a természettudományos műveltség csökkenése miatt. Ennek ellenére ez a hatás csak tovább erősödött az USÁ-ban, és a vasfüggöny leomlása után elért Keletre is. Technológiánk, jelenlegi életformánk jórészt a hazánkban is egyre népszerűtlenebbé váló természettudományokon nyugszik. Épp ezért olyan nagy luxus az, ha lusták vagyunk megérteni még az alapjait is. A civilizációnkat sodorjuk veszélybe.

***

„ Jacob Bronowski Az ember felemelkedése utolsó fejezetében maga is elszomorodva vallotta be, hogy „azon veszem magam észre, hogy itt, Nyugaton, hirtelen valami iszonyatos elbátortalanodás, a tudástól való visszariadás érzése vesz körül.” Azt hiszem, egyrészt arról beszélt itt, hogy milyen korlátozott mértékben érti és becsüli meg a természettudományt és a technikát – amelyek életünket és civilizációnkat formálták – a nyilvánosság és a politika közössége, másrészt a jelentéktelen, nép vagy áltudományok, a miszticizmus és a mágia növekvő népszerűségéről.

A mai Nyugaton (bár Keleten** nem) újra feléledt az érdeklődés a legkülönfélébb homályos, anekdotikus gyakran bizonyíthatóan téves tanok iránt, amelyek ha igazak volnának, minden bizonnyal érdekesebbé tennék az univerzumot, ha viszont hamisak, akkor olyan intellektuális felületességről, a rendszeres gondolkodás olyan hiányáról árulkodnak, és olyan energiapocséklással járnak együtt, ami a fönnmaradásunkat illetően nem túl ígéretes. Az efféle tanok közt van az asztrológia (az a nézet, amely szerint sorsunkat mélységesen befolyásolja az, hogy tőlünk százbillió mérföldre éppen milyen csillagok kelnek fel, amikor mi egy zárt szobában megszületünk); a Bermuda háromszög „rejtélye” (amely sok különféle változatban állítja, hogy a Bermuda közelében egy UFO él az óceánban, amely megeszi a hajókat és a repülőgépeket); általában a repülő csészealjakról szóló beszámolók; az ősi asztronautákban való hit; a szellemek fényképezése; a piramidológia (amelybe az a hit is beletartozik, hogy a borotvám élesebb marad egy kartonpiramisban, mint egy kocka alakú kartondobozban); a szcientológia (a lelki kuruzslás egy újabb fajtája); az aurák és a kirli fényképezés; a gerániumok érzelmi élete és zenei ízlése; a pszichosebészet; a lapos és az üres Föld elmélete; a modern próféciák; az evőeszközök távolról való összegörbítése; az asztrálkivetítések; a Velikovszki-féle katasztrofizmus; Atlantisz és Mu; a spiritizmus; továbbá az emberiség Isten vagy istenek általi különleges teremtésének elmélete (annak a mélységes kapcsolatnak az ellenére, amelyben mind biokémiailag, mind agyfiziológiailag a többi állattal állunk). Lehetséges, hogy vannak igazságmagvacskák némelyikben ezek közül a tanok közül, de széles körű elfogadásuk arról tanúskodik, hogy kiveszett belőlünk az intellektuális szigorúság és a szkepticizmus, és vágyainkkal szeretnénk helyettesíteni a kísérleteket. Mindezek, ha szabad ezt a kifejezést használnom, nagyjában és egészében limbikus és jobb agyféltekés tanítások, álomjegyőzkönyvek – természetes (itt minden bizonnyal helyén való a szó) és emberi reakciók annak a környezetnek a bonyolultságára, amelyben élünk. Ám ugyanakkor misztikus, okkult tanok is, amelyek úgy vannak kieszelve, hogy ne legyenek kitéve cáfolatnak, és jellegzetesen ne képezhessék racionális viták tárgyát. Ezzel szemben a fényes jövő útja szinte bizonyosan a neokortex teljes körű működésén át vezet – a józan észen át, amelyet persze ötvöz az intuíció és a limbikus és R-komplexumos alkotórészek hatása, de mégiscsak józan ész: a világ bátor feldolgozása, abban a formájában, amilyen valójában. (…)

„Tudományos civilizáció vagyunk”, jelentette ki Jacob Bronowski. „Ez olyan civilizációt jelent, amelyben a tudás és a tudás integritása kulcsfontosságú. A sciencia csak egy latin szó a tudásra… A tudás a mi sorunk.”***

____________________________________________________________________

* Carl Sagan: Milliárdok és milliárdok - 1997

** Fenti idézet a hidegháború idejéből való

*** Carl Sagan: Az éden sárkányai - 1977