Mindezt olyan elszántan igyekezett megcselekedni, hogy barátai végül egyetlen módon tudták megóvni a hirtelen lett harcost: bezárták egy szobába. Egyedül, mert az, hogy valakik meg akarják akadályozni hogy résztvehessen a harcban, erőszakossá, agresszívvá tette.
Másnap frissen, kipihenten, mindenfajta fejfájás nélkül ébredt. Harcos kalandjára ő maga nem emlékszik, csak a barátai mesélték neki másnap. Felettébb érdekes történet.
Jómagam sose voltam híve az alkoholmámoros elbeszéléseknek, azon események részletezésének, ki, hol hogyan, mennyit és hova hányt, továbbá hogyan hozta kellemetlen helyzetbe önmagát és másokat is. Annak tükrében, hogy velem is történt már ez-az, fenti állítás álszentségnek is tűnhet. Valahol az is.
Mindenesetre életem legutóbbi (összesen második) túl jól, de leginkább túl rövidre sikerült buliján a színek impresszióját éltem át. A színeken kívül ugyanis vajmi keveset voltam képes felfogni a külvilágból, bár szerencsére sötét foltok nincsenek az emlékezetemben - talán a színek miatt.
A tárgyak formájukat vesztették, testük feloldódott, fehér, piros, rózsaszín foltokban lebegtek, a testem érzékelését elvesztettem, és mintha nagyon messziről kellett volna küldenem neki az utasításokat ahhoz, hogy végrehajtsa, amit szeretnék. S bár tudtam, hogy megteszem, amit akarok, felállok, járok, mégsem éreztem. Szerencsére nem voltam egyedül, és időben hazavittek, mielőtt bárki észrevehette volna, hogy túlságosan kiütötem magam.
Így megőrizhettem emberi méltóságomat, hiszen nincs kiábrándítóbb, mint egy önmagáról nem tudó, részeg nő. És ezt a nők sajnos elfelejtik a mámorban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése