Víz

A vízzel való kapcsolatom meglehetősen változatos képet mutat. Jelenleg úszni tanulok, amolyan jobb későn, mint soha alapon. Ebben segítségemre van szobatársam, aki véletlenül pont versenyszerűen úszott. Mondjuk az nem igaz, hogy nem tudok úszni, a víz tetején azért fenn maradok. Bár azt a mozgáskombinációt, amit akkor végzek, erős túlzás úszásnak nevezni.

6 évesen tanultam meg a mellúszást. Profi módon ment. Kicsit túlkorosként jártam, egy 4-5 éves fiúkból álló, kb. 15 fős csoportba, az öcsémmel együtt. Nagyon élveztem a dolgot, siklás deszkával, majd deszka nélkül, aztán a tanfolyam végére én voltam az egyetlen, akit az úszásoktató beengedett a mélyvízbe, és megmutatta a szüleimnek, mit tanultam. Több alkalomra emlékszem, hogy oly lelkesen szeltem a medence habjait, - természetesen csukott szemmel - hogy nem egyszer fejjel nekimentem a medemce túlsó végének. Az öcsém kevésbbé volt sikeres ezen a területen. Az a fajta gyerek volt aki rögtön köhögni meg prüszkölni kezdett, ha az arcához víz ért. Külön kellett vele foglalkozni, hogy le merjen bukni a víz alá, emlékeimben ma is élénken él, ahogy a rendkívül türelmes úszás tanár bácsi (imádtam) egyedül is foglalkozik vele, amíg mi a kis medencében siklunk egyik oldalról a másikig. Pislog a nagy kék szemeivel s sötétkék úszósapka alatt, és látszik rajta, hogy semmi kedve ehhez az egészhez. Sőt: szenved! A tanfolyam végére azonban megtanult siklani, s mikor 10 éves lett, a testnevelés óra keretein belül jobban megtanították úszni, mint engem valaha.

Problémáim az úszással 8 évesen kezdődtek. Fenti tanfolyamot követően ugyanis úgy alakult az életem, hogy nem voltam medence közelben két évig. Ismét tanfolyam, most az általános iskolával. Én abban a hitben voltam, hogy tudok úszni, s a haladó csoportba kerülök. Azonban mikor ezt be kellett volna mutatni, talán vízbe esett tengeri malachoz lehetne hasonlítani. Mondhatni csúfos kudarcot vallottam, amint nagy lendülettel elindultam, váratlanul telement mindenem vízzel, nagy köhögés, nagy röhögés, kezdő csoport. Nem szerettem az úszás tanárt. Nő volt. Valahogy nem volt gyerekcentrikus. Nem volt türelmes. És nem volt képes megtanítani úszni. Én voltam a legrosszabb a csoportban. Az úszást úgy elfelejtettem, hogy nem tanultam meg mégegyszer.

Jelenlegi úszás tudásomra úgy tettem szert, hogy 12 évesen bementem az unokatestvéreim után a strandon a mélyvízbe. Emlékszem, amint fogom a bólyát, amit csak úszók léphetnek át, és azon mérgelődöm, hogy mindenki tud úszni - akkorra már az egykor úszódeszkát tologató öcsém is - csak én nem. De ha 6 évesen tudtam, nem létezik, hogy elfelejtsem! Elindultam, és úsztam. Rögtön, minden probléma nélkül. Rendkívül meglepődtem rajta. Mellúszás úgy, hogy a fejem nem teszem a víz alá. Mi tagadás, nagyon örültem magamnak.

15 évesen Németországban pedig víz alatt úszni is megtanultam. Babysitter voltam, és a családapának a búvárkodás volt a hobbija. A strandon megtanított rá. Azonban sajnos a bal vádlim begörcsölt, így arra a nyárra mégis kint maradtam a medence szélén.

Jelenleg elég ambíciót érzek magamban ahhoz, hogy normálisan megtanuljak úszni. Tegnapi napon a szobatársam felmérte jelenlegi tudásom. Szerinte nagyon szép a mellúszásom (köszönet a 6 éves kori úszás tanárbácsinak!), azonban ha a fejem is a víz alá kell tennem, összekavarodnak a mozdulataim. Alapvető hiányosságom a levegővétel, és hogy szeretném elkerülni, hogy az arcom vizes legyen. Így aztán olyan tevékenységet választottam, ahol ez elkerülhetetlen: fejes ugrás. Néhány remekbe szabott hasas után sikerült is, ráadásul arra is rájöttem, hogy nem kell feltétlenül letüdőzni a vizet, ha a fejem a víz alá ér. Ez nálam az újdonság erejével hatott, azt hittem, az úszók csak jobban viselik az ezzel járó kellemetlenséget, nem hittem volna, hogy képesek teljesen elkerülni.

Első úszóleckémen a következő tapasztalatokat szedtem össze:
- egy részes fürdőruha kell, ha nem akarom, hogy egy-egy fejesugrást követően a szobatársam hozza utánam a bugyimat (pedig elvileg sport fürdőruha)
- szilikon úszósapka kell, ha nem akarom, hogy a bugyival együtt azt is utánam kelljen hoznia a szobatársamnak (nehezítő körülmény a derekamig érő hajam)
- úszószemüveg kell, ha nem akarom, hogy másnap vörös legyen a szemem

Fenti körülmények kiküszöbölése, kis szorgalom, kis hátizom, és meglátják, még kopoltyúm is nő!