Kicsit megkésve néztem meg a Karib-tenger kalózai trilógiát. Nem volt rossz, bár jobbra számítottam. Azonban azt kell mondjam, hogy a film vége sok fejtörtést okozott. Mondjuk úgy, lesokkolt. Nem értem meg, hogyan lehetett annyira szívtelen és hálátlan a rendező (író), hogy milliókat hozó szerelemes főhőseit arra kárhoztassa, hogy csupán tíz évente láthatják egymást! Hiába a film legeslegvégén lévő "tíz évvel később" bevágás, mikor Elizabeth 10 éves kisfiával boldogan rohan az öbölbe a találkozóra, még mindig fialaton, szerelmesen, a néző pontosan tudja, hogy ez átverés. Ez még a zombimajmok és a gonosz, polipfejű kalózkapitányok világában sem lehetséges.
Hogyan is lehetne lehetséges? Hogyan is várhatná el Will egyáltalán, hogy Elizabeth abban a korban egyedül nevelje fel a fiát? Hogy 10 évet hűségesen várjon rá az a nő, aki a házasság megkötése előtt annyit bizonytalankodott? Hogy 10 év múlva abban a korban éppoly fiatalon szalad elé, mint ahogy 10 évvel korábban elhajózott? S tekintetbe véve az akkoti átlag életkort, jó ha két alkalommal találkozhatnak Elizabeth élete során. S utána? Talán - ha elég romantikusak vagyunk - bízhatunk abban, hogy Elizabeth halála megoldást jelent a lehetetlen helyzetre. Vagy - ha túl romantikusak vagyunk - hihetünk a rendezőnek is. Hihetünk abban, hogy nekik sikerül, ők örök szerelmesek, akiknek a tér és az idő nem számít.
Szeretnék hinni benne. S ezzel betölteni azt az űrt, amit a film befejezése hagyott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése