Nem, nem szenvedek álmatlanságban. Nagyon jókat tudok aludni, az éjszakák során agyamban lepergő álmaimra pedig igen gyakran emlékszem.
Csak mostanság nincs kedvem aludni. Egyre tovább húzom az időt esténként, egyre később fekszem le, és akkor sincs hozzá túl sok kedvem. Ébren akarok lenni, hogy történjen valami. Beszélgessünk, találjak valamit az interneten, bármit. Csak az esemény kedvéért.
Aztán ha elalszom, nagyon jól, és mélyen alszom. De sosincs kedvem lefeküdni.
Gimnazistaként volt olyan korszakom, hogy utáltam aludni. Időpazarlásnak gondoltam, szülséges rossznak, hogy a szervezetem működőképes legyen. Akkor sem voltam rossz alvó, de hétvégén sem szívesen keltem 8:00 óra után. Ha meg 10:00-ig hagytak aludni a szüleim, képes voltam kiverni a balhét (újabb bizonyíték arra, hogy a serdülők egyébként elviselhetelen egy népség - akkor is, ha egyébként - mint én - normálisabbak az átlágnál).
Persze ez a "nincs kedvem aludni" dolog minden bizonnyal egy hét munka után helyre fog állni, a tanulmányi szabadságom végét követően.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése