Azt hiszem, megfejtettem, miért is mondták rám azt gimnazista koromban, hogy érettebb vagyok a koromnál. Van ugyanis egy jelenség, amit elneveztem "serdülő paradoxonnak". Ennek az a lényege, hogy a tizenévesek olyan attitűdöket vesznek fel, amelyekkel úgy vélik, komolyabbnak, felnőttebbnek, másabbnak látszanak, mint a többiek, azonban ezzel épp az ellenkezőjét érik el: gyerekesek lesznek. Ilyen attitűd lehet a cigaretta, az, hogy a szülőknek nem adnak puszit, mert ciki, vagy nem mennek velük sehova, továbbá, hogy nem tanulnak, hogy extrém göncöket aggatnak magukra, hogy különlegességüket hangsúlyozzák. És még sorolhatnám.
S ha belegondolunk: nincs is komikusabb, mint egy 14-15 éves forma gyerek, kék punk bakancsban, tépett hajjal, amint kihúzza magát, mint a vizeskifli, és fújja, fújja a füstöt látványosan.
Nekem nem voltak ilyen attitűdjeim. 13 évesen cigiztem először, de azt követően nem foglalkoztam vele. Nem hordtam hülye ruhákat, nem akartam befesteni a hajam, elmentem a szüleimmel moziba, sőt, volt hogy én hívtam őket. Mondhatni kicsit jellegtelen serdülő voltam. Általában 3-4 évvel néztek fiatalabbnak a koromnál, ennek ellenére a barátaim 25-30 évesek voltak (mind felsőfokú végzettséggel) akikkel jobban el tudtam beszélgetni a kortársaimnál.
Egyébként vicces, hogy a serdülők nem veszik észre: pont attól lesz a viselkedésük gyerekes, amiről azt hiszik, hogy felnőttes. Végülis nem lehet mindenki olyan kifinomult, mint én.
2 megjegyzés:
Rájöttem, hogy gyakorlatilag a te blogod az, amit a legszívesebben olvasok.
Érdekes, én is valamivel érettebb vagyok a koromnál, nekem mégsincsenek idősb' barátaim. A velem egykorúak nem túl izgalmasak, és nem tudok kivel értelmesen beszélgetni, ami nagyon hiányzik.
Köszönöm, ez jól esett.
Ma már nekem se nagyon vannak. Életem pardoxona: emberekkel lenni, vagy nem lenni. Néha hiányzik, máskor nem. Ma már inkább nem.
Megjegyzés küldése